Ez nehezebb, mint gondoltam. Mármint, a fene se hitte volna, főleg MyFroggy videóit nézve, hogy ha nekilátok négy babaszobának, annak az lesz az eredménye, hogy napokig ki sem látok a ragasztóból, festékből és a ruhaanyagok közül. Egyelőre két szoba van készen, de még róluk sem mutatok képet, mert van még mit csinosítani rajtuk. Az ebédlőnek és a nappalinak még neki sem láttam, közben pedig készítem a lányok ruháit is. Ingeket, nadrágokat, szoknyákat, kosztümöket, kabátokat... és a fiúk még sehol sincsenek, pedig ők is vannak szép számmal, akiket fel kell öltöztetnem. Sajnos nem varrok valami ügyesen, de a kisebb hibákat elnézem magamnak, amikor egy-egy baba új szettben virít - kár, hogy mindegyiküknek többet és még annál is többet kell csinálnom, mert elég gyakran öltöznek át, hiszen egy irodaházban dolgoznak, mégsem járhatnak nap mint nap ugyanabban a ruhában dolgozni. A férjem azt mondta, hogy maximalista vagyok, de inkább egyszerűen csak nagyon ragaszkodom az elképzeléseimhez. Például pontosan tudom, hogy első nap Lisa milyen ruhában megy majd dolgozni, és ebből nem engedek magamnak, ha belegebedek, akkor sem.
És különben is, ő nekem csak ne beszéljen. Megkértem, hogy segítsen az ággyal, azt hittem, ez lesz a legkönnyebb. Vékonyabb kartondoboz, összeragasztani, lefesteni és kész. Na még mit nem... azt az estét nem úsztuk meg szegélyléc, fűrész, és fújós gitt nélkül. A kinyitható ajtós, tükrös szekrényt már nem is merem mondani neki, így is azzal volt végig megáldva, hogy emberi arányokhoz szabja az ágyat.
Kíváncsi vagyok, mások hogyan csinálják ezt, nekem minden idegszálamra szükségem van, hogy ne adjam fel. Talán az is közrejátszik, hogy elég feszült időszakot élek, és nagyon szükségem lenne némi sikerélményre. Imádom a babáimat, nem is hittem volna, hogy ha felveszik egy történet szereplőinek személyiségét, azzal ennyi "lelket" kapnak majd. Furcsa, de tényleg így van. Már folyamatosan keresem az új szereplőket, valamint azokat, akik még nincsenek meg. Remélem, idővel sikerül mindenkire rátalálnom.
2015. szeptember 15., kedd
2015. szeptember 9., szerda
A történetemről
Már elég régen megfogalmazódott bennem a Hale-fiúk ötlete. Nagyon szeretem a több szálon futó történeteket, mikor egyik helyzetből következik egy másik, abból egy harmadik, és így tovább.
Régóta olvasom a többi babablog történeteit és nagyon tetszik, hogy ennyire sok ötlet és munka van mögöttük. Kicsi korom óta írogatok úgy magamnak és az asztalfióknak, de most elhatároztam, hogy én is bemutatom a nálam lakó babák történetét. Vagy inkább egy történetet, babákkal.
Először csak egy fiú-lány párosban gondolkodtam, de ahogy a fejemben haladt előre a történet, úgy lett hozzá egyre több ötletem is, míg végül körvonalazódott valamennyire az egész. Tudtam, hogy mit akarok, hogy szükségem van egy apafigurára, aki egyben egy nagy üzleti vállalat vezetője is. Így született meg Albert Hale ötlete, aki egy nagyjából 55-60 éves úriember. A stílusa túlságosan finomkodó, amolyan igazi gentleman és üzletember keveréke.
Azt is tudtam, hogy nem akarok Albert mellé feleséget, ő az, aki egyedül neveli a három fiát, akik ráadásul hármasikrek. Az anyjuk története érdekes, de a sztori szempontjából nem fontos, bár azért meg lesz említve, ha nem is részletesen.
A három fiú már más tészta, ők igazán érdekesek számomra. Remington, Rome és Ryan, mindhárman az apjuk cégénél dolgoznak, ki-ki a maga részlegén. Természetesen vezetők - azért annyira Albert sem nagyszerű, hogy hagyja a fiait maguktól egyről a kettőre jutni. Mondjuk, a fiúk egyértelműen meg is érdemlik a pozíciójukat, megállják a helyüket a munkájukban. És igen, gazdagok, szépek, és minden egyéb. Ők hárman nagyon különböző karakterek, de szeretném szép lassan a helyes útra terelni őket.
Rome a legcsendesebb közülük, nem szeret konfrontálódni. Az ő "szerelmi története" nem lesz külön kifejtve, mert alapvetően neki lesz a legegyszerűbb dolga. Megismerni, megszeretni, összejönni, kész.
Ryan a playboy, aki talán a legfurább karakter a történetben. Eléggé elhatárolódik a családjától, leginkább a lányoknak és a dőzsölésnek él. Viszont, éppen ebből kifolyólag lesz külön érdekes az ő végkifejlete. A lány, akivel végül összejön, annyira nem hozzá való, hogy Ryannek nagyon össze kell szednie magát, ha révbe akar érni.
Remington az egyértelmű kedvencem a három fiú közül. Ő hozzáállásában nagyon hasonlít az apjára, idővel igazi cégvezető lehet belőle. Nagyon visszafogott, finomkodó típus, mindig figyel a fogalmazására, a viselkedésére. Az ő része a történetben a legérdekesebb és a leghosszabb, valójában minden vele kezdődik el. Szeretem a kiismerhetetlen karakterét, a hullámzó kedélyét.
Szóval, ők a Hale család, a maguk módján mind a négyen közel állnak a szívemhez.
Szeretném gyakran frissíteni a történetet, mert elég hosszú és karácsonyig el kellene jutnia egy bizonyos pontig, hogy a babákkal együtt élvezhessük a karácsonyi csodákat.
A Hale-fiúk tartalma:
Lisa Winters a Hale Buildings & Co. vállalat ügyvezető igazgatójának személyi asszisztense, és titkon régóta szerelmes a főnöke felnőtt fiainak egyikébe, Ryanbe, de a fiú a jelek szerint észre sem veszi őt. Lisa lakótársa, Alice és barátnője, Berlin mindent megtesznek, hogy a lány álma valóra váljon és randizhasson Ryannel, de a fiú bátyja, Remington folyton keresztül húzza a számításaikat. Ráadásul több, mint egy évvel ezelőtt feltűnt Lisa életében egy titkos hódoló is, aki minden héten virágot küldet neki furcsa üzenetekkel, de a lányoknak ötletük sincs, hogy ki lehet ő.
Régóta olvasom a többi babablog történeteit és nagyon tetszik, hogy ennyire sok ötlet és munka van mögöttük. Kicsi korom óta írogatok úgy magamnak és az asztalfióknak, de most elhatároztam, hogy én is bemutatom a nálam lakó babák történetét. Vagy inkább egy történetet, babákkal.
Először csak egy fiú-lány párosban gondolkodtam, de ahogy a fejemben haladt előre a történet, úgy lett hozzá egyre több ötletem is, míg végül körvonalazódott valamennyire az egész. Tudtam, hogy mit akarok, hogy szükségem van egy apafigurára, aki egyben egy nagy üzleti vállalat vezetője is. Így született meg Albert Hale ötlete, aki egy nagyjából 55-60 éves úriember. A stílusa túlságosan finomkodó, amolyan igazi gentleman és üzletember keveréke.
Azt is tudtam, hogy nem akarok Albert mellé feleséget, ő az, aki egyedül neveli a három fiát, akik ráadásul hármasikrek. Az anyjuk története érdekes, de a sztori szempontjából nem fontos, bár azért meg lesz említve, ha nem is részletesen.
A három fiú már más tészta, ők igazán érdekesek számomra. Remington, Rome és Ryan, mindhárman az apjuk cégénél dolgoznak, ki-ki a maga részlegén. Természetesen vezetők - azért annyira Albert sem nagyszerű, hogy hagyja a fiait maguktól egyről a kettőre jutni. Mondjuk, a fiúk egyértelműen meg is érdemlik a pozíciójukat, megállják a helyüket a munkájukban. És igen, gazdagok, szépek, és minden egyéb. Ők hárman nagyon különböző karakterek, de szeretném szép lassan a helyes útra terelni őket.
Rome a legcsendesebb közülük, nem szeret konfrontálódni. Az ő "szerelmi története" nem lesz külön kifejtve, mert alapvetően neki lesz a legegyszerűbb dolga. Megismerni, megszeretni, összejönni, kész.
Ryan a playboy, aki talán a legfurább karakter a történetben. Eléggé elhatárolódik a családjától, leginkább a lányoknak és a dőzsölésnek él. Viszont, éppen ebből kifolyólag lesz külön érdekes az ő végkifejlete. A lány, akivel végül összejön, annyira nem hozzá való, hogy Ryannek nagyon össze kell szednie magát, ha révbe akar érni.
Remington az egyértelmű kedvencem a három fiú közül. Ő hozzáállásában nagyon hasonlít az apjára, idővel igazi cégvezető lehet belőle. Nagyon visszafogott, finomkodó típus, mindig figyel a fogalmazására, a viselkedésére. Az ő része a történetben a legérdekesebb és a leghosszabb, valójában minden vele kezdődik el. Szeretem a kiismerhetetlen karakterét, a hullámzó kedélyét.
Szóval, ők a Hale család, a maguk módján mind a négyen közel állnak a szívemhez.
Szeretném gyakran frissíteni a történetet, mert elég hosszú és karácsonyig el kellene jutnia egy bizonyos pontig, hogy a babákkal együtt élvezhessük a karácsonyi csodákat.
A Hale-fiúk tartalma:
Lisa Winters a Hale Buildings & Co. vállalat ügyvezető igazgatójának személyi asszisztense, és titkon régóta szerelmes a főnöke felnőtt fiainak egyikébe, Ryanbe, de a fiú a jelek szerint észre sem veszi őt. Lisa lakótársa, Alice és barátnője, Berlin mindent megtesznek, hogy a lány álma valóra váljon és randizhasson Ryannel, de a fiú bátyja, Remington folyton keresztül húzza a számításaikat. Ráadásul több, mint egy évvel ezelőtt feltűnt Lisa életében egy titkos hódoló is, aki minden héten virágot küldet neki furcsa üzenetekkel, de a lányoknak ötletük sincs, hogy ki lehet ő.
2015. szeptember 8., kedd
Készülődés
Ma nekiláttam elkészíteni a történet főbb helyszíneit. Képeket egyelőre nem mutatok, mert tragikusan rosszul állok.
Sajnos az átlagosnál is kevesebb helyem van, így kénytelen vagyok nagyon célirányosan dolgozni, és csak olyan helyiségeket, bútorokat legyártani, amik feltétlenül szükségesek a történethez. Az egyik ilyen helyszín természetesen az iroda, ahol Lisa dolgozik, valamint készül még egy családi ebédlő és egy hálószoba is, plusz menet közben jutott eszembe, hogy egy nappali sem ártana.
Így máris négyre nőtt az elkészítendő helyiségek száma.
A helyszínekhez nem dobozt, hanem dekorkartont használok, mert bár nehezebb vele dolgozni, mint a dobozokkal, de sokkal tartósabb, így a falak és a bútorok is ebből készülnek majd. A falakat "összedugós" módszerrel készítettem, így bármikor szétszedhetem őket, és két vékonyka kartonlapot sokkal könnyebb eltenni, mint egy hatalmas, négy szobás házat. Még így is minden falat meg kellett merevítenem a szegélyeknél, ehhez szegélylécet használtam és faragasztóval rögzítettem, így a falak nem hajlottak meg a festés hatására, és tovább tartósak maradnak. A bútorok egy kisebb dobozba kerülnek majd, amikor éppen nincsenek használatban, viszont az apróbb dolgokat kénytelen voltam például az asztalhoz ragasztani, hogy biztosan minden a helyén maradjon.
Nem szeretek tapétázni, mert szinte sosem úgy és oda ragad, ahogy/ahová szeretném, ezért inkább festettem a falakat. Nemrégiben volt lakásfestés nálunk, és maradt ki zöld és narancssárga festékem, ezek most nagyon jól jöttek, de én zöld helyett inkább kékes árnyalatot szerettem volna, de a festék színezéséhez nem volt itthon semmi, Míg végül eszembe jutott, hogy anno a műkörmözéshez vettem pigmentporokat, amik most nagyon jól jöttek - nagyon kevés is elég belőle, és szép színeket lehet variálni. Viszont a díszítés miatt egy kevéske színes papírt mégiscsak ragasztottam, remélem, tartós lesz.
Az iroda kialakítása elég sok időbe telt, és sok szupernek tűnő ötletemet kellett feladnom a helytakarékosság végett. Az egyik ilyen ötlet az volt, hogy Lisa előszobai irodájából egy nagy és széles, kétszárnyú üvegajtón keresztül át lehessen látni Albert irodájába, ahogy a férfi ott ül, és telefonál/tárgyal, satöbbi. A képeken biztosan nagyon jól nézett volna ki, de sajnos mivel nem lényegi szempont, és abban a helyiségben semmi különös nem történik majd, így el kellett vetnem az ötletet, és a fontosabb dolgokra koncentrálni.
A bútorok is mind dekorkartonból vannak, Az asztal formáján elég sokat gondolkodtam, míg végül valamennyire körvonalazódott bennem, hogy is nézzen ki, de végül egy egyszerűbb forma mellett döntöttem, mert tudtam, hogy a székkel úgyis sokkal jobban meg fogok szenvedni. A karton nagyon jó, mert szépen hajlítható, viszont ilyen erős ívnél már megtörik, és nagyon el kell találni a víz arányát, amit a hajlatoknál használok, hogy ezt elkerüljem. Csipesszel rögzítettem a megfelelő pozícióba, és hagytam megszáradni, majd akrillal festettem, száradás után pedig lakkal fixáltam.
Aztán kidobtam, mert bénán nézett ki, fogtam helyette egy valamikori csomaghoz kapott barbie széket, a rózsaszín ülőrészt lefestettem feketére, és kész. Akril fixálóval fixáltam, de még így is tartok tőle egy kicsit, mert pattintós elven ül bele a baba, remélem, nem repedezik meg a festés minden használat után, és a ruhákat sem fogja majd össze.
Mindeközben nagyon várom, hogy a napokban megérkezzen a babacsomag, amit rendeltem, abban van ugyanis három olyan fiú is, akik a történetemhez elengedhetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy a rossz minőségű képeken látható egy kisebb méretű baba is, aki szerintem Mattel lány lehet, kb. olyan magas a kép alapján, mint Skipper, de mégsem ő az. Valahogy ismerősnek tűnik, de nem tudom hová tenni, remélem, hogy jó a megérzésem vele kapcsolatban, és lehet belőle a Hale fiúk kishúga, A tartása is különös a kinyújtott kézzel és befelé forduló tenyérrel, tényleg nem tudom, ki lehet ő, még abban sem vagyok biztos, hogy Mattel baba, de azért reménykedem.
Sajnos az átlagosnál is kevesebb helyem van, így kénytelen vagyok nagyon célirányosan dolgozni, és csak olyan helyiségeket, bútorokat legyártani, amik feltétlenül szükségesek a történethez. Az egyik ilyen helyszín természetesen az iroda, ahol Lisa dolgozik, valamint készül még egy családi ebédlő és egy hálószoba is, plusz menet közben jutott eszembe, hogy egy nappali sem ártana.
Így máris négyre nőtt az elkészítendő helyiségek száma.
A helyszínekhez nem dobozt, hanem dekorkartont használok, mert bár nehezebb vele dolgozni, mint a dobozokkal, de sokkal tartósabb, így a falak és a bútorok is ebből készülnek majd. A falakat "összedugós" módszerrel készítettem, így bármikor szétszedhetem őket, és két vékonyka kartonlapot sokkal könnyebb eltenni, mint egy hatalmas, négy szobás házat. Még így is minden falat meg kellett merevítenem a szegélyeknél, ehhez szegélylécet használtam és faragasztóval rögzítettem, így a falak nem hajlottak meg a festés hatására, és tovább tartósak maradnak. A bútorok egy kisebb dobozba kerülnek majd, amikor éppen nincsenek használatban, viszont az apróbb dolgokat kénytelen voltam például az asztalhoz ragasztani, hogy biztosan minden a helyén maradjon.
Nem szeretek tapétázni, mert szinte sosem úgy és oda ragad, ahogy/ahová szeretném, ezért inkább festettem a falakat. Nemrégiben volt lakásfestés nálunk, és maradt ki zöld és narancssárga festékem, ezek most nagyon jól jöttek, de én zöld helyett inkább kékes árnyalatot szerettem volna, de a festék színezéséhez nem volt itthon semmi, Míg végül eszembe jutott, hogy anno a műkörmözéshez vettem pigmentporokat, amik most nagyon jól jöttek - nagyon kevés is elég belőle, és szép színeket lehet variálni. Viszont a díszítés miatt egy kevéske színes papírt mégiscsak ragasztottam, remélem, tartós lesz.
Az iroda kialakítása elég sok időbe telt, és sok szupernek tűnő ötletemet kellett feladnom a helytakarékosság végett. Az egyik ilyen ötlet az volt, hogy Lisa előszobai irodájából egy nagy és széles, kétszárnyú üvegajtón keresztül át lehessen látni Albert irodájába, ahogy a férfi ott ül, és telefonál/tárgyal, satöbbi. A képeken biztosan nagyon jól nézett volna ki, de sajnos mivel nem lényegi szempont, és abban a helyiségben semmi különös nem történik majd, így el kellett vetnem az ötletet, és a fontosabb dolgokra koncentrálni.
A bútorok is mind dekorkartonból vannak, Az asztal formáján elég sokat gondolkodtam, míg végül valamennyire körvonalazódott bennem, hogy is nézzen ki, de végül egy egyszerűbb forma mellett döntöttem, mert tudtam, hogy a székkel úgyis sokkal jobban meg fogok szenvedni. A karton nagyon jó, mert szépen hajlítható, viszont ilyen erős ívnél már megtörik, és nagyon el kell találni a víz arányát, amit a hajlatoknál használok, hogy ezt elkerüljem. Csipesszel rögzítettem a megfelelő pozícióba, és hagytam megszáradni, majd akrillal festettem, száradás után pedig lakkal fixáltam.
Aztán kidobtam, mert bénán nézett ki, fogtam helyette egy valamikori csomaghoz kapott barbie széket, a rózsaszín ülőrészt lefestettem feketére, és kész. Akril fixálóval fixáltam, de még így is tartok tőle egy kicsit, mert pattintós elven ül bele a baba, remélem, nem repedezik meg a festés minden használat után, és a ruhákat sem fogja majd össze.
Mindeközben nagyon várom, hogy a napokban megérkezzen a babacsomag, amit rendeltem, abban van ugyanis három olyan fiú is, akik a történetemhez elengedhetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy a rossz minőségű képeken látható egy kisebb méretű baba is, aki szerintem Mattel lány lehet, kb. olyan magas a kép alapján, mint Skipper, de mégsem ő az. Valahogy ismerősnek tűnik, de nem tudom hová tenni, remélem, hogy jó a megérzésem vele kapcsolatban, és lehet belőle a Hale fiúk kishúga, A tartása is különös a kinyújtott kézzel és befelé forduló tenyérrel, tényleg nem tudom, ki lehet ő, még abban sem vagyok biztos, hogy Mattel baba, de azért reménykedem.
2015. szeptember 7., hétfő
Babázásról babázóknak
Üdv a blogon.
Elég régóta nyomon követem a hazai babás blogokat, nagyon szeretem a lányok kreativitását, végtelen kitartását, de csak mostanában kaptam kedvet én is a blogoláshoz, mert szeretném elmesélni a babáim történetét. Csak barbie, azon belül is csak Mattel babákat gyűjtök, nagyon szeretem a fashionista babákat a mozgathatóságuk, a fashion fever babákat pedig az arcuk miatt.
Remélem, tetszeni fog a blog, jó szórakozást hozzá.
Üdv: Julcsi
Elég régóta nyomon követem a hazai babás blogokat, nagyon szeretem a lányok kreativitását, végtelen kitartását, de csak mostanában kaptam kedvet én is a blogoláshoz, mert szeretném elmesélni a babáim történetét. Csak barbie, azon belül is csak Mattel babákat gyűjtök, nagyon szeretem a fashionista babákat a mozgathatóságuk, a fashion fever babákat pedig az arcuk miatt.
Remélem, tetszeni fog a blog, jó szórakozást hozzá.
Üdv: Julcsi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)